Mindannyiunk számára ismerősen cseng a Pán Péter című film. Kiskorunk egyik meghatározó meséje volt, úgy gondolom. Minden egyes alkalommal, amikor még kisebb koromban megnéztem ezt a filmet, úgy éreztem, egy teljesen új világ nyílt meg előttem. Hasonlóan jártam az Alice Csodaországban mesével is és még sorolhatnám, hiszen a lista végtelen egy olyan kisgyermek számára, aki nem akarja érzékelni a valóságot, hiszen annál sokkal csodálatosabb a Disney által teremtett világ.

Ami a legkülönösebb az egészben, az az a tény, hogy immár 22 éves fejjel, még mindig szívesebben megnézem a kedvenc klasszikus meséimet, mint pár vadonatúj filmet. Hogy miért van ez? Talán megbolondultam és újra 5 évesnek képzelem magam és ez alapján cselekszem? Nem hinném.
A választ inkább máshol kell keresni. Általában, amikor az ember nehéz időszakokat él meg, és egyik pillanatról a másikra csöppen bele egy új környezetbe, vagy kellemetlenebb szituációba, nem akarja elfogadni. Mentsvárakat keresünk. Olyan helyeket, filmeket, embereket, találkozásokat, amelyektől többet remélünk. Titkon mindenki vágyik a kiskori énje egy darabkájára. Ezt a darabkát bármikor előhívhatjuk, újra teremthetünk pillanatokat, amikor csak szeretnénk. Minden rajtunk múlik és azon, hogy mennyire él még bennünk a gyermeki ártatlanság és rácsodálkozás képessége.

Koravének, magányos farkasok és művészlelkek vonzásában

Sokan kilógunk a tömegből, vagy a közösségből, amelynek tagjai szeretnénk lenni. Kisgyerekként ezt nehezen éljük meg, nem akarjuk és sokszor nem is tudjuk elfogadni. Megpróbálunk tenni ellene. Az egyik lehetőség, hogy teljességgel beleolvadunk a minket körülvevő embertömegbe, legyen szó akár általános iskolai osztályról, vagy balett óráról. Az azonosulás felőrli a kisgyermek lelkét, hiszen folyamatosan egy kérdés lebeg a szeme előtt: „Miért nem vagyok elég jó úgy, ahogy vagyok?”

Ezért megváltozik. Begöndöríti a haját, még akkor is, ha utálja úgy hordani, de a felsőbb évesek mind így teszik, tehát kialakul egy kényszer. Megfelelési vágy mozgatja onnantól tetteinket és már nem egészen vagyunk önmagunk.

Aztán ott vannak a magányos farkasok, akik kiskoruk óta úgy szocializálódtak a többi gyerek bántó viselkedése vagy egyéb trauma miatt, hogy inkább választják a mosdót „ebédszüneti helyként”, mint a közösségi teret. A koravének minden idejüket a könyvtárban töltik és életük értelmének filozofálása közben szomorú pillantással nyugtázzák társaik önfeledt kacajait.

A másik lehetőség, hogy sosem növünk fel! Nyilván nem fizikálisan, hiszen a Dorian Grey önarcképe és a Benjamin Button különös élete című film sajnos nem valódi alapokon nyugszik, de lelkileg vett értelemben annál inkább valós lehet a kijelentés. Menekülünk az egyetemi élet nehézségei elől, folyamatosan meg akarunk felelni az elvárásoknak, jobbak, szebbek, okosabbak szeretnénk lenni.

Sosem elégszünk meg azzal, amink van, hanem egyre és egyre feljebb törünk. Amikor rádöbbennünk, hogy nem úgy alakultak a dolgaink, ahogyan elterveztük, összetörünk. Mély letargia, erős konklúziók és csalódottság, illetve meg nem értettség érzése kavarog bennünk.

Mit teszünk ezután? Következik a kizárás folyamata. Úgy döntünk, hogy önmagunk és érzéseink megvédése érdekében bezárjuk az eddig kitárt kapukat és csendes magányba burkolózunk a Pán Péter és az Alice Csodaországban társaságában. Ők megértik fájdalmunkat és elkeseredettségünket. Igaz, változtatni nem tudnak rajta, de a sebeket ideiglenesen lefertőtlenítik.

Hol az egyediség? Made by mass

Mindenki különbözik a másiktól, éppen ez a szép az egészben. Nem lehet minden ember, kisgyermek, kutyus ugyanolyan. Manapság, ha végigmegyünk az utcán, télen vagy ősszel, szinte minden emberen fekete kabátot és fekete csizmát látunk. Mennyivel érdekesebb és mesésebb lenne az egész, hogyha egyedi megoldásokat látnánk. A különbözőség megannyi színét és mintáját. Azt, hogy mindenki önmaga mer lenni!

Hiszen egy hupi lila, hópelyhekkel és matyó mintával díszített kabát is lehet téli bunda, ha olyan köntösben adják elő.

Alapítványunk többnyire súlyosan fogyatékkal élő gyermekeket támogat.
Ahhoz, hogy mindezt zökkenőmentesen tudjuk végezni, nekünk is szükségünk van arra, hogy az anyagi hátterünk stabil legyen.

Kérjük, amennyire lehetőséged engedi, támogasd munkánkat, hogy még sok kis és nagyobb gyermek arcára tudjunk mosolyt csalni és jobbá tenni az életüket! Akár azáltal is, hogy segítünk enyhíteni a fájdalmukat és segítjük őket a küzdelmükben!

Banki utalás esetén az alábbi bankszámlaszámra utalhatsz:

Tégy jót a fogyatékkal élőkért Alapítvány

Bank neve: OTP Bank Nyt.
Számlaszám: 11734121-23501337
IBAN: HU78 1173 4121 2350 1337 0000 0000
SWIFT: OTPVHUHB

Közlemény: Adomány